Áldás, Békesség!

"Áldott az Isten, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja, aki megáldott minket mennyei világának minden lelki áldásával Krisztusban. Mert őbenne kiválasztott minket magának már a világ teremtése előtt, hogy szentek és feddhetetlenek legyünk előtte szeretetben. Előre el is határozta, hogy fiaivá fogad minket Jézus Krisztus által, akarata és tetszése szerint, hogy magasztaljuk dicsőséges kegyelmét, amellyel megajándékozott minket szeretett Fiában. "

Ef 1, 3-6

Gyülekezetünk, az Augsburgi Magyar Református Gyülekezet Isten akaratából 2017-ben jött létre, egyedül az Ő Dicsőségére! A plántálás soha nem tapasztalt áldás, öröm és beteljesülés lett! A Mennyei Atyánk szeretete azóta is átölel Bennünket. Egy megbontahatlan testvéri kapcsolat lett az eredménye a gyülekezet minden tagja között!  Sarokkövek lehetünk, ami felbecsülhetetlen ajándék! 

"Békesség a testvéreknek és szeretet hittel együtt az Atya Istentől és az Úr Jézus Krisztustól! A kegyelem legyen mindazokkal, akik el nem múló szeretettel szeretik a mi Urunkat, Jézus Krisztust. Ámen." Ef 6,24

Varjas Zsolt

Isten azt mondta: "Legyen!" - és lett!
 

A csoda részeseinek lenni

Amikor az életünk szálai beleszövődnek Isten művébe - terveinek részeseivé válunk - az mindig csoda!

"A messzeségben is megjelent az Úr: Örök szeretettel szerettelek, azért vontalak magamhoz hűségesen." (Jer. 31:3)

Ez az Ige valósággá vált az Augsburgi Magyarnyelvű Református Gyülekezet életében. Több határ választ el szülőföldünktől, de mennyei Atyánk szeretete, kegyelme és hűsége mindenütt elér bennünket – még Németországban is.

Elsősorban Istennek erről a végtelen szeretetéről és csodájáról szeretnék néhány dolgot megosztani, másodsorban pedig arról, hogy mindezt a gyülekezet tagjaiként hogyan éltük meg.

Különleges érzés úgy egy keresztény közösséghez tartozni, hogy annak a születésénél, megalakulásánál ott lehettünk. Átélni a születés csodáját feledhetetlen és meghatározó is egyben.

Az örömöket könnyű megélni. De mit teszünk majd akkor, ha itt vagy ott fájni fog, mit teszünk, ha beteg lesz a „gyermek”? Ezek bennünket sem fognak elkerülni, és akkor majd hogyan, miként fogunk reagálni? Hogyan kezeljük a problémáinkat? Ilyen és hasonló kérdések fogalmazódtak meg bennünk.

A helyzetünket tovább nehezítette, hogy helyben lakó (Németországban élő) lelkésze nincs a gyülekezetünknek.

A Magyarországról érkező lelkészek a hétvégéjüket (néha még a hétfői napjukat is) odaszánják azért, hogy vasárnap délelőtt másfél – két órát Augsburgban szolgáljanak. Bár több volt abban, mint amit vasárnap délelőttönként átélhettünk. Mennyei Atyánk csodálatosan megáldotta ezeket a találkozásokat és hétvégéket.

Különösen hálás a szívünk Istennek azért a lelkipásztori szolgálatért, amelyet Széles Csongor testvérünk végzett közöttünk. A szolgálat mellett a sok beszélgetés, az együtt gondolkodás és az imádság szintén része volt az elhívásának, amellyel Isten elhívta őt közénk.

Ehhez a szolgálathoz csatlakozott Szabó Ákos lelkipásztor testvérünk, aki szintén Isten szavára mondott igent. Isten mindkettőjüket használta abban, hogy megérkezzünk a 2021 kihívásaihoz.    

Csongor és Ákos szolgálatai mellett hálás a szívünk azokért a lelkipásztorokért is, akik felekezeti hovatartozástól függetlenül jöttek közénk szolgálni. A Németországban élő magyar lelkészek mellett, Magyarországról is érkeztek hozzánk: Budapestről, Debrecenből, Hódmezővásárhelyről, Békéscsabáról és még Erdélyből is lelkipásztorok, szolgálók.

Évről – évre növekedni

2017 februárjában volt az első istentisztelet és ebben az évben havonta egyszer lehettünk együtt. Vágyként, majd imaként is megfogalmazódott bennünk, hogy a jövőben havonta kétszer legyenek alkalmaink.

Egy év elteltével (2018-tól) ez megadatott, de az akkori helyzetünkben pusztában éreztük magunkat. Olyan akadályokkal voltunk körülvéve, ahonnan szerettünk volna gyorsan továbbmenni. Sokszor tettük fel a kérdést magunknak, aztán Istennek is: „Most hogyan tovább?” Szerettünk volna messzebb látni, mint ahogy akkor láttunk.

Isten azonban arra tanított, hogy ne mindig a cél elérését tekintsük sikernek, hanem az ahhoz vezető utat is.
Amiért imádkoztunk, és amiben biztosak voltunk: mindent Vele és semmit Nélküle!

Ehhez azonban sok csendességre, imádkozásra és beszélgetésre volt szükségünk. Istennel és egymással. De ennek ellenére is, mint a kisgyermek a szüleitől el-elszaladtunk, mert már nagyon szerettünk volna megérkezni a következő állomásra. Bizonyára tetszett is Istennek a lelkesedésünk, de ennek ellenére, a tempót Ő diktálta.

Hálásak vagyunk az elmúlt négy év minden megtörtént eseményeiért is, de azokért is, amelyekre vágytunk és nem történt meg, mert ma már tudjuk, hogy ezek is a javunkra váltak.

Kegyelme és szeretete formált mindannyiunkat és a terveink és vágyaink többször is átértékelődtek. Valamit mindig megtanultunk Isten tervéből és akaratából, amiért hálásak voltunk és vagyunk.

Annak ellenére, hogy a pusztában tartott, Ő az, aki vezetett bennünket akkor is és most is.

A türelem tanulása, az elengedés, az átadás, az irányítás, a legtöbbször nem könnyű. Ezt tanuljuk folyamatosan, és amikor egy fejezetet megtanulunk ebből leckéből mindig van sikerélményünk, amely ÁLDÁSként jelenik meg az életünkben.

Csak Vele tudjuk elkerülni a bolyongást, a felesleges és hiábavaló utakat. Imádkozunk azért, hogy helyes irányban maradjunk és ne a körülményeinkre nézzünk, amely sokszor megtévesztő és ijesztő.

Ha nem felfelé nézünk és nem felfelé mutatunk, emberi szinten maradunk. Minden fáradozásunk és törekvésünk hiábavaló lesz. Ezeket szerettük volna elkerülni, ezért újra és újra feltesszük magunknak a kérdést, aztán Istennek is: „Hogyan tovább Uram?“
Így lett rendszeres imakérésünk az, hogy egyre inkább „Istenfüggővé“ akarunk válni!

Ez a vágyunk – és nem csak nekünk, hanem Istennek is, hiszen számunkra már kész terve van!

Még most a COVID időszakában is, amikor sok minden megváltozott, a jövőképünk nagyon homályos lett.

Időre volt szükségünk, hogy ebben a helyzetben is felismerjük azt, hogy van folytatás. A korlátozások időszaka számunkra is különösen nehéz. Újra feltettük a korábbi kérdéseinket: „Hogyan tovább? Mi legyen?” Bizonytalan helyzetünkben bizonyossá vált számunkra, hogy Ő egy biztos jövőre szeretne felkészíteni bennünket és többet megláttatni, mint ami a szemünk előtt van. 

Újra kellett ismételni és mélyíteni a korábbi leckéinket, amit már az utunk elején tanultunk.

Isten hatalmát és nagyságát láthattuk az elmúlt egy évben is, e felől kétségünk nincs. Megtapasztaljuk azt a féltő szeretetet és kegyelmet, amely által tovább erősödünk. Isten nincs karanténban, „nincs messze egyikőnktől sem”. (Ap.Csel. 17:47) Nem okoz neki gondot ott lenni az otthonainkban, meghallgatni az online imáinkat. Ő egy biztos pont ebben a bizonytalan helyzetben is.

Ma már biztosan tudjuk, hogy ez nem egy olyan felfakadó forrás, amely a kezdet után elpárolog és semmivé lesz, hanem egyre inkább folyóvá válik. Szélesedik és mélyül.

Istennek terve van velünk, egyen - egyenként és gyülekezetként is

Isten munkálkodásának az eredménye az is, hogy olyan bizonyságtételek hangzanak el gyülekezetünkben, amit csak Ő tud elvégezni. Formál és alakít bennünket, mi pedig hálával, örömmel és meghatódva mondjuk és hallgatjuk egymás megtapasztalásait.

Néhány kiragadott mondat ezek közül így hangzik:

• „Újjászülettem!”
• „Ez egy oázis!”
• „Isten nagyon megérintett a mai napon!”
• „Nem úgy megyek haza ahogy jöttem!”

Afelől nincs kétségünk, hogy ennek örül a menny is velünk együtt.
Ez az, amit szeretnénk minél többet hallani, kimondani, érezni!

Életek változzanak meg, legyenek gyógyulások, megtérések, megújulások!

Ehhez pedig egyetlen egy dolog kell: ISTEN NYILVÁNVALÓ JELENLÉTE! Ez az, amivel semmi nem ér fel!
Erre törekszünk, erre vágyunk, ezért imádkozunk, hogy Isten jelenlétében lehessünk. Az összes többi vágyunkat pedig, e mögé sorakoztatjuk és ha jónak látja akkor megadja majd azokat, amelyeket elkészített számunkra.

A földi élet azonban kemény harcok sorozatát tartogatja számunkra, amelyek meghaladják emberi erőnket. A hit harca és küzdelme ez, amelyeket Isten enged a személyes és gyülekezeti életünkben egyaránt.

Ebben a harcban mindannyiunknak van feladata. Legyünk készen erre és vegyük fel az Istennek minden fegyverzetét. Szükséged lesz azokra, mert:

„Sok itt a bűn és küzdelem, az orkán zúgva dúl.”

A harcban azonban sohasem leszünk magunkra hagyva, mert Krisztus velünk van.

Kész csodát tenni velünk és általunk.

Soha ne felejtsük el:

Krisztus oldalán győztesek vagyunk!

Mindenért Istené a dicsőség!

Török István Dániel